Blog

A dunai lazac legendája

A dunai lazac legendája Valóban létezik a dunai lazac, vagy félrevezetnek minket a 150-200 évvel ezelőtti recepteskönyvek, amikor előszeretettel említik?

 Misztikusnak tűnik a gondolat, hogy egy igazi lazac úszkálhat a vizeinkben, hiszen ez az állat úgy él képzeletünkben, mint ami Alaszka vagy Kamcsatka sebes sodrású folyóin ugrál áramlással szemben, közben pedig éhes mackók ritkítják sorait. A jó hír, hogy nem csalás, nem ámítás, a dunai lazac tényleg létezik, „hivatalos” neve a galóca. A rossz hír az, hogy mára már hírmondónak is alig maradt belőle, állományát pedig nem bélpoklos medvék tizedelték meg, hanem bizony az emberi tevékenység.
 
Egykoron kizárólag a Duna középső és felső részének vízgyűjtő területén élt, leginkább a jobb oldali mellékfolyókban. Kifejezetten kedveli a sebes sodrású, oxigénben gazdag vizeket, így a folyók elszennyeződésével az élőhelyei minimálisra zsugorodtak. Mérhető állománya a Tisza felső szakaszán, illetve a Dráva-Mura vízrendszerben maradt, ezek magyarországi részein is akad belőle példány, illetve a fajta megmentésének céljából a Rajna és a Rhône egyes részeire is betelepítették. Magyarországon fokozottan védett, eszmei értéke 100.000 Ft, így a magyar gasztronómia megújulásában sajnos nem lesz szerepe, ahogy a vizának sem. Pedig milyen jó lenne, ha ki tudja, honnan érkező, mikor fogott és hogyan szállított/tárolt tengeri halak helyett friss hazai fogással dolgozhatnának az éttermek vagy a piaci halárusok.
 
A galóca nem tartozik a kicsi halak közé, átlagos mérete 60-120 cm között mozog, súlya 20-30 kg, a legnagyobb kifogott példányt 1,5 méteres hosszal és 52 kg súllyal vették fel a jegyzőkönyvbe. Ha megfelelően táplálkozik és a víz kellően oxigéndús, húsa narancssárga színbe hajlik – ahogy egy igazi lazachoz illik.
 
Ha párás szemmel visszatekintünk a múltba, vagy csak fellapozunk egy régebbi szakácskönyvet, a mai magyar szemnek megdöbbentően sok halétellel, vízi herkentyűvel találkozunk. Édesvízi kagyló, csiga, rák, sokféle hal és folyóink állandó lakója, a dunai lazac – bárcsak ma is ennyi féle alapanyaghoz nyúlhatnánk.