Blog

Az eredeti (?) cézár saláta

Az eredeti (?) cézár saláta A cézár saláta talán az egyik legnagyobb amerikai gasztro klasszikus, valószínűleg azért, mert a 40-es évek Hollywoodjában, az aranykorban igen felkapott volt, az eredete pedig – bármelyik verziónak is higgyünk – igazi amerikai sztori.

Bár vannak ennek ellentmondó eredetmondák is, a legvalószínűbb mégis az, hogy a cézár saláta a Cardini testvérekhez köthető. Ők az olaszországi Bavenóban, a LagoMaggiore partján születtek és az I. Világháború után vándoroltak ki Kaliforniába. A fiatalabbik testvér, Alessandro (Alex) a légierőnél szolgált – ennek egy bekezdéssel lejjebb komoly szerepe lesz.
 
A legnépszerűbb történet szerint 1924. július 4-én Cardiniék tijuanai éttermét – amit a szesztilalmat kijátszandó alapítottak a San Diegoi éttermük mellett – úgy megrohamozták a vendégek, hogy gyakorlatilag kiürült a spájz. Persze a vendégek csak jöttek és jöttek, így az idősebbik testvér, Cesare (Caesar) kénytelen volt azzal dolgozni, ami maradt – de jó olasz vendéglátós módjára ezt igazán látványosan tette, ugyanis a vendégek asztala mellett keverte a maradékokból összerakott salátát. Ha egy étterem hű akar maradni a cézár saláta szellemiségéhez, akkor ma is az asztal mellett kell készítenie, csakis fatálban.
 
Egy másik, 2-3 évvel később játszódó verzióban Alexé a főszerep, aki az amerikai légierő Tijuanában pihenő, másnaposságukat enyhíteni kívánó bajtársait lepte meg egy rögtönzött salátával, aminek az aviátor saláta nevet adta. Egyébként a cézárt az 50-es évekig leginkább ezen a néven ismerték, és csak Caesar lányának, Rosának köszönhetjük, hogy a saláta mégis az apja nevét viseli, hiszen az ő vezetésével került a boltokba a palackozott öntet, ami már a caesar, magyarul cézár márkanevet kapta.
 
Persze Cardiniék éttermének több alkalmazottja is a magáénak vallotta a salátát, azzal vádolva a fivéreket, hogy ellopták a receptet, „a mamma receptjét”. Valószínűleg a teljes igazságot már nem tudjuk meg, viszont az eredeti receptet ismerjük, bár tartogat egy-két meglepetést. Lássuk, hogy mi kell az igazi – és ezalatt most a Caesar-féle változatot értjük – cézár salátához!
 
  • római saláta (a külső leveleit dobjuk el, a torzsát vágjuk le, és a legfontosabb, hogy a leveleket hagyjuk egészben!)
  • kruton vagy crostini(a vékony baguette szeleteket kenjük meg fokhagymával áztatott olívaolajjal, majd süssük ropogósra sütőben)
  • lime leve (nem citromlé, valószínűleg a citrom egy hibás fordítás miatt terjedt el)
  • tojás(1 perces, egészben)
  • reszelt parmezán vagy romano
  • só, bors
  • Worcestershire szósz (igen, az!)

Innentől kezdve már csak egy fatálban össze kell keverni (inkább csak forgatni, óvatosan, nehogy megtörjenek a salátalevelek) az összetevőket, szigorúan ebben a sorrendben:
  • sózzuk, borsozzuk a salátaleveleket, majd forgassuk meg olívaolajban;
  • csurgassuk rá a lime levet és csöpögtessünk rá egy kis Worcestershire-t;
  • törjük bele a tojást és forgassuk át a leveleket egészen addig, amíg egy krémszerű dresszinget nem kapunk;
  • most kerülhet a salátába a crostini és a reszelt sajt, még egyszer óvatosan átforgatjuk, és kész is vagyunk.

Fontos, hogy tálaláskor a salátalevelek tővel kifelé helyezkedjenek el a tányéron, mert a cézárt kézzel kellett enni, és így esik jó fogás a leveleken!

A figyelmes olvasónak bizonyára feltűnt, hogy a receptben nem szerepel a szardella, a még figyelmesebb olvasó pedig most felszisszen, hogy mégis, bár csak a Worcestershire alkotóelemeként. Caesar élete végéig ragaszkodott ahhoz, hogy tilos szardellát használni a saláta készítéséhez, hogy az egyéb szentségtörésekről, mint például a csirkemell már ne is beszéljünk. Gyakorlatilag ez az egyetlen pont, ahol Alex verziója eltér Caesarétól, az egykori pilóta ugyanis egy csepp szardellakrémet tett a crostinikre, és úgy tálalta az ő aviátor salátáját.

De ez már gasztrotörténelem, és a cézár napjainkra nemcsak Amerika, hanem az általunk ismert univerzum egyik legismertebb és legnépszerűbb salátája lett, melyet számtalan verzióban készítenek világszerte. Mi a legjobban azért szeretjük, mert az eredeti recept a maga nagyszerűségében is egyszerű (mégiscsak a maradékokból kellett összedobni…), így mindenki könnyedén, a saját ízlése szerint formálhatja, ezzel is tisztelegve Cardiniék (Cesare vagy Alessandro, netán valamelyik alkalmazott édesanyja?) kreativitása előtt.